1997. októberében alapított olaszországi (Ferrarában megjelenő) folyóirat. Olvashatók benne klasszikus
és kortárs prózák, versek, műfordítások, irodalmi- és filmművészeti kritikák, esszék, tanulmányok, különféle cikkek.
Több célkitűzés megvalósítása érdekében jött létre ez a folyóirat, többek között: tehetségek felkutatása, hangot adni olyanoknak, akiket a nagyobb folyóiratok elhallgatnak vagy egyszerűen tudomást sem vesznek róluk, a lehetőségekhez képest elsősorban a magyar és olasz kultúra, irodalom stb. bemutatása: az olasz és magyar nyelvű Magyar Irodalmi és Kulturális Galérián és a magyar nyelvű függeléken keresztül ízelítőt ad a klasszikus és kortárs magyar alkotásokból. Ezen kívül a folyóirat kitekint más nemzetek alkotásaira is. Az Osservatorio Letterario szép számban fedezett fel tehetséges alkotókat és indított útnak a hasábjain.
A 2008. 61/62. dupla szám magyar nyelvű függelékének tartalomjegyzéke:
http://www.osservatorioletterario.net/appendice-fuggelek61-62.pdf
Részlet a vezércikkből:
«Lectori salutem!
(...) E
lkezdtem magyarul egy tanulmány-sorozatot és remélem, hogy hamarosan az olasz változata is olvasható lesz, amely az olaszországi, régmúlt, magyar nyomokról szól. Az első rész a múlt év novemberében már meg is jelent a folyóiratunk internetes online mellékletében, amelyet e nyomtatott példányban is publikálok. (...)
Az olaszországi magyar emlékek apropójából emlékeztetem Tisztelt Olvasóimat, hogy az első olasz-magyar kapcsolatok, amelyek a IX/X. századra nyúlnak vissza, korántsem voltak mindig felhőtlenek, barátságosak. 899. tavaszán a magyarok – Ungheri vagy Ungari, avagy Ungheresi – «pagana et crudelissima gens», azaz «pogány és kegyetlen nép» a szokásos, rettenetes portyázásait végezte: a zsákmányszerző körutuk célja Itália volt. Szinte pusztító viharként zúdultak le fosztogatni, rabolni a hordák Veneto és Lombardia síkságaira egészen Páviáig. (...) Ezektől az eseményektől elindulva kezdtem a fent említett tanulmányomat.
E munka során egy különleges élményben volt részem. Amikor már megjelentettem e sorozat első részét az interneten, végre megérkezett egy számomra kincset érő várva várt katalógus: Florio Banfi néven publikáló, Olaszországban élt hadtörténész, magyar kutató «Ricordi ungheresi in Italia»(«Magyar emlékek Itáliá-ban»
) c. munkája. Banfi a ’30-as évek felétől dolgozott Itáliában és számos esszét publikált, pl. a magyar királyságról, az Erdélyben működő hadmérnökök munkasságáról, a földrajzi térképeikről; Pippo d’Ozoráról, Hunyadi Jánosról, Árpád-házi Szt. Erzsébetről, Szt. Margit-legenda különféle olasz variánsairól írt tanulmányt. Neki köszönhető, hogy megtudtuk azt, hogy a forrásokban felbukkanó Janus Pannonius, Giovanni d’Ungheria, Váradi János szövegei egyazon személyhez tartoznak. A könyvtári archivista és filológiai tevékenysége szoros kapcsolatban, összefüggésben volt a római Magyar Tudományos Akadémia kutatásaival. Főmunkatársa volt a «Janus Pannonius»
c. folyóiratnak, de az ’50-es évektől az Örök Városban nagy nyomorban élt, alkalmi kutatómunkákkal kereste betevő falatjait.
A különleges élményem ezzel a megsárgult, belső kezdőlapján zsírfoltos kötettel kapcsolatban az volt, hogy 66 év eltelte után is érintetlen volt a kiadvány! E példány első olvasója én voltam, amelyben az alábbi dedikáció olvasható: «Drága Raffaello sógoromnak szeretettel László» c. web-oldalon.> A megsárgult és pecsétes lapok ellenére – ahol csak a szerző bevezetője olvasható – a könyv szűz állapotáról ítélve arra lehet következtetni, hogy ezt a bizonyos Raffaello sógort nem nagyon érde-klelhette e téma. Honnan gondolom ezt? Egyszerűen onnan, hogy a könyv lapjai teljesen érintetlenek voltak, s hogy lapozni és olvasni tudjam, saját magamnak kellett felvágnom azokat! (Erről a műveletről eszembe jutott elsőéves felsőfokú tanulmányévem alatt végzett hasonló műveletem, de akkor bizony bosszankodva...) Most a már rendelkezésemre álló anyagok mellett ezt a kötetet is felhasználom a nem régen elkezdett tanulmányom következő részeihez, amely nem más, mint a római magyar Akadémia 1940-41-es esztendejének olasz-magyar dokumentumainak IV. évkönyvének kivonata. A kötet bevezetőjében olvasható megállapítások még ma is érvényesek: Italia és Magyarország közötti szerteágazó kapcsolatok, amelyek a magyar nemzet katolikus keresztelőjével kezdődött, a mai napig nem szakadtak meg: elsősorban kulturális vonalon a régi permageneken és megsárgult lapokon található számtalan dokumentáció tanúsítja, amelyek csak tudósok által elérhető archívumokban szunnyadnak. Ezeken kívül mindkét ország területén számos szobor, festmény dokumentálja a két ország közötti kapcsolatokat., melyek az olasz-magyar barátság tanúi. Ez a Banfi-kötet 1940-ig katalogizálja az Olaszországban fellelhető emlékeket, mégha idő közben egyesek el is tűntek már, de mégiscsak nyomot hagytak, hazánkra vonatkoznak a legrégibb történelmi emlékektől az 1940. év legkisebb krónikájáig. A teljességre törekedés igénye nélkül Florio Banfi kb. 750 tárgyi emléket örökít meg, amelyek a két ország hosszú kapcsolataira utalnak, azok jelentőségét nyomatékosítja. (...)»
Honlap: http://www.osservatorioletterario.net/
Magyar nyelvű nyitó oldal: http://xoomer.alice.it/bellelettere/
Magyar nyelvű kiegészítő online portál: http://www.testvermuzsak.gportal.hu/